Információtartalom vázlata
– A szecesszió meghatározása
– A hazai szecesszió jeles mestereinek, műhelyeinek felsorolása képzőművészeti ágak szerint
– Lechner Ödön munkássága, művei
– Magyar Ede munkássága, művei
– A 19-20. századforduló 1 - 1 – szecessziótól független – művészének megnevezése képzőművészeti ágak szerint
– Egy tetszőlegesen választott olyan 19-20. századfordulói mester munkásságának ismertetése, akinek valamely műve megtalálható az Ön lakóhelyén vagy lakóhelye környezetében
A szecesszió meghatározása:
A szecesszió a századforduló jellegzetes képző- és iparművészeti irányzata, stílusként nehezen értelmezhető, historizmus- és eklektikaellenes mozgalom, ami minden országban másként nyilvánult meg.
A szecesszió sokkal inkább egy művészeti irányzat, egy világkép, mint egységes stílus. A szó maga latin eredetű (sēcēdō, sēcēdere: kivonulni). Kivonulást, elszakadást jelent mindattól, amit a korabeli akadémikus művészet képviselt, és a hazugnak tartott historizmustól (neoreneszánsz, neobarokk, neogótikus stb. stílusok).
Az építészetben és az iparművészetben egyaránt a tartalom és a forma közeledését hozta a szecesszió. Mind a használati tárgyak, mind az épületek tervezése során a funkcióból indultak ki, és ennek megfelelően alakították a formát.
A hazai szecesszió jeles mestereinek, műhelyeinek felsorolása képzőművészeti ágak szerint:
Magyarországon a szecessziót elsősorban Lechner Ödön (1845-1914) nevével kapcsolják össze. Ő a legismertebb, legnagyobb hatású szecessziós építészünk, egyúttal a stílus magyar irányzatának kezdeményezője.
Lechner Ödön néhány jelentősebb épülete:
• Iparművészeti Múzeum, Budapest IX., Üllői út
• Földtani Intézet, Budapest XIV., Stefánia út
• Postatakarékpénztár (Budapest)
Kós Károly: Kós-ház (Miskolc)
Magyar Ede: Reök-palota (Szeged)
Festészetben: Rippl-Rónai József - második festői korszakában a legjelentősebb képviselője a stílusirányzatnak.
Lechner Ödön munkássága, művei
A szecesszió építészetének világhírű, iskolateremtő mestere és a magyar szecessziós építészet megteremtője polgári családban, Lechner János és Schuhmayer Teréz gyermekeként született.
Itáliai tanulmányút után tanulótársával, Pártos Gyulával társulva tervezőirodát nyitott. Ez időben tervezett bérházaik még a német akadémizmus stílusát képviselték
1874-1878 között Franciaországban Clément Parent műtermében dolgozott, ahol számos francia műemlék restaurálásában vett részt. Franciaországi útjában komoly szerepet játszott családi tragédiája is. A fiatalon nősült Lechner hatévi házasság után elvesztette feleségét és két kisgyermekkel magára maradt. 1879-ben Angliában is járt.
Hazatérve ismét Pártossal együtt nyitotta meg irodáját, és nagyszabású alkotások sorozatát építette. (szegedi városháza, 1882., a Budapesti volt MÁV nyugdíjintézet bérháza az Andrásy út 25 alatt,
1889-ben másodízben utazott Angliába. Ezúttal Zsolnay Vilmossal a Kensington (ma Victoria and Albert) Múzeumban a keleti kerámiákat, elsősorban az indiai díszítő elemeket tanulmányozta.. Az angol hatásnak is maradt nyoma alkotásai között. (II. világháborúban elpusztult zsámboki kastély)
Lechner az építészeti részletképzés tekintetében egyre inkább a a magyar folklór, az ázsiai illetve perzsa és indiai díszítőművészet felé fordul. 1891-ben Pártossal együtt megnyerte a Magyar Iparművészeti Múzeum és Iskola tervpályázatát „Keletre magyar” jeligével. Az Iparművészeti Múzeum (1893-96) épületének külső díszítései, a mázas cserepek, a pirogránit díszítőelemek, az áttört virágmotívumok indiai, perzsa, mór és magyar népi hatásokról tanúskodnak. Az épület egésze eltér a hagyományos formavilágtól, ami vegyes fogadtatásra talált. Azonban Lechner – most már Pártos Gyula közreműködése nélkül – tovább haladt az általa kijelölt úton és megbízást kapott a Magyar Állami Földtani Intézet Stefánia úti épületére, 1897-ben.
Letisztult formavilága a Postatakarékpénztár (ma: Magyar Államkincstár) Hold utcai épületénél érvényesül a legtökéletesebben. 1900-ban az épületért a Képzőművészek egyesülete „Nagy Aranyéremmel” tüntette ki, és megkapta a „királyi tanácsosi” címet is..
Egyházi megbízásai közül kiemelkedik a kőbányai Szent László plébániatemplom, mely azonban Barcza Elek korábbi terveinek felhasználása miatt nem tekinthető szuverén alkotásnak. Élete utolsó évtizedének legjelentősebb megbízása a pozsonyi katolikus Szent Erzsébet templom és plébánia volt. (1907-13).
Az idős mestert 1911-ben a római nemzetközi építészeti kiállításon bemutatott életművéért (Otto Wagner[3] mellett) nagy aranyéremmel tüntették ki. Haláláig még kapott néhány kisebb megbízást (Domonkos-ház átépítése, Szeged; az Ernst Múzeum bejárata, Budapest; Sipeki Balázs-villa; Vajda Péter utcai iskola), de nagyobb pályázatokon már nem járt sikerrel
Az önálló magyar építészeti stílus megteremtőjeként számos követője akadt "A fiatal építésznemzedék seregestől vette körül és követte építészeti elveit, így Lajta Béla, Maróti Géza, Jakab Dezső, Komor Marcell[4], Bálint Zoltán, Jámbor Lajos, Sebestyén Artúr, Györgyi Dénes, Jánszky Béla, Zrumetzky Dezső, Medgyaszay István, Árkay Aladár" [5]
"A magyar nemzeti formanyelv kialakítására tett kísérlete a korszak legjelentősebb műveit hozta létre, melyek iskolát teremtettek még ha a személyes irányítása alatt álló és műveinek nem formáit, hanem szellemét tovább vinni hivatott mesteriskola létrehozására való törekvés kudarcot vallott is. Építészetének tudatos, elméleti (tanulmányokban is kifejezett) kialakítása a korszakban egyedülálló, úttörő jelentőségű."[6]
Magyar Ede munkássága, művei
Magyar Ede (Oszadszki Ede) (Orosháza, 1877. január 31. — Szeged, 1912. május 5.) magyar építész.
A szegedi szecessziós stílusú építészet kiemelkedő képviselője, Szeged mediterrán jellegű arculatának építészeti megjelenítéséhez jelentős mértékben hozzájárult.
Az art nouveau csapongó vonalritmusa, díszítő világa jelenik meg első alkotása a Szeged, Tábor utca 5. szám alatti ház (1904-1905) kapuzatának rovarszemes ornamentikájában, mely az 1959–es emeletráépítés és homlokzatátépítés után is érintetlenül megmaradt a kapualj két oldalán sorakozó, gipszből formált csavaros indákkal keretezett lány alakok formájában. A belépőt virággal köszöntő, napkorong háttérrel eszményített nőalakok a szecessziós szimbolika szép megtestesítői. A kor híres táncosnői alakját (Loie Fuller, Yvette Guilbert) idézi fel.
Főműve, mely megalapozza hírnevét a Tisza Lajos körút és a Kölcsey utca sarkán épült kétemeletes Reök palota (1906-1907). Díszítő kincsének legszebb alkotó elemei a vízi növények hullámzó indái és virágai, az épület kovácsolt lépcsőkorlátjai és erkélykorlátjai, melynek kivitelezője Fekete Pál, a szegedi vasművesség egyik kiváló mestere. Higgadtabb formaképzés jellemzi a Kárász utca és a Somogyi utca sarkán álló háromemeletes Ungár-Mayer-féle házát (1908-1911), mely városképileg igen jelentős épület és különösen a Kálvária sugárút felől uralja a város sziluettet.[1] Az épület földszintje vasbeton szerkezet, melynek terveit Zielinski Szilárd irodája készítette. Legszebb része a hatalmas kupolaszerű saroktorony, melyet a Tábor utcai kapualj leány alakjainak bádogszobra vesz körül.
Magyar Ede formavilága tovább egyszerűsödik a Kálvin teret meghatározó, a Tisza Lajos körút 37. szám alatt épült Református Palotán (1910-1912). Az épület két szélén kiemelt homlokzatokat mélyen beugró, barokkosan hajló, erkélyes kapuzattal fogja egybe. Díszítő elemeiben – mozaik képeivel és a kovácsolt vasrácsaiban – továbbra is hű marad a szecessziós formavilághoz. A Református Palota és a Jósika utca 14. számú épületek még életében elkészültek. „Egyéni tragédiája az utóbbi épület tervezése kapcsán következett be. A tervek többszöri egyeztetése közben beleszeretett a megrendelője feleségébe, s az építkezést ezt követően a saját költségén fejezte be. Új életet próbált kezdeni. Anyagi gondjai a csőd szélére sodorják, és felesége sem volt hajlandó elválni tőle. Végső kétségbeesésében 1912. május 5-én ebben az épületben, a Jósika utca 14. sz. házban agyonlőtte magát.”[2]
Egy tetszőlegesen választott olyan 19-20. századfordulói mester munkásságának ismertetése, akinek valamely műve megtalálható az Ön lakóhelyén vagy lakóhelye környezetében
Rippl-Rónai József:
A modern magyar festőművészet egyik vezéralakja. A francia posztimpresszionisták, az ún. Nabis-csoport tagja, a posztimpresszionista és szecessziós törekvések legjobb magyar képviselője. Művészetét gazdag színvilág, bátran stilizáló vonaljáték, dekorativitás jellemzi. Rippl Rónai képi világa:
Témák: fiatal és idős nők (anyja, nagyanyja), életképek, portrék, tájképek, enterior (lakás: meghitt hely, ahol pihenni lehet, a lakásnak derűsnek kell lenni, megnyugtatónak)
Eleinte a körvonalra helyezte a hangsúly, később pedig a térbeliségre.
Nyitva van a kép két oldala, a középpont felé sűrűsödnek a motívumok, szeretetteljes arcok, összekulcsolt kezek. Családias meghittség jellemzi.
(Magyar Nemzeti Galériában számos festménye megtalálható.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése