14a
14/A Nemzetközi nagyvállalat évadzáró fogadását a Magyar Nemzeti Galéria egyedülálló műremekeket felvonultató termeiben tartotta. A résztvevőket lenyűgözte a látnivalókban bővelkedő környezet. A szakképzett hostessek készséggel tájékoztatták egy-egy műalkotásról és alkotójáról a résztvevőket. Mióta működik önálló múzeumként, és mikor költözött jelenlegi helyére, a Budavári Palota épületébe a Magyar Nemzeti Galéria? Mi volt az MNG gyűjteményének alapgyűjteménye? Mutassa be a magyar festészet két reprezentatív művészének, Munkácsy Mihálynak és Zichy Mihálynak pályáját, fő műveiket és azok fellelhetőségeit! Kik és milyen címmel írtak regényes életrajzot a két művészről?Információtartalom vázlata
– A Magyar Nemzeti Galéria története
– Munkácsy Mihály pályája, fő művei, azok fellelhetőségei
– Zichy Mihály pályája, fő művei és azok fellelhetőségei
– Munkácsy és Zichy regényes életrajzának írói, a regények pár mondatos tartalma
A Magyar Nemzeti Galéria a magyarországi képzőművészet kialakulásának és fejlődésének folyamatát dokumentáló és bemutató legnagyobb közgyűjtemény. Önálló múzeumként 1957 óta működik. Jelenlegi helyére, a Budavári Palota épületébe 1975-ben költözött.
1957.: A magyar művészet gyűjtésére és bemutatására új múzeum jön létre 1957-ben, Magyar Nemzeti Galéria elnevezéssel. Gyűjteményének alapját a Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtára, modern szobor- és éremgyűjteményének, valamint grafikai gyűjteményének magyar anyaga képezi. Ebben az időben a gyűjtemény mintegy 6000 festményt, 2100 szobrot, 3100 érmet, 11000 rajzot és 5000 nyomatot foglal magában. A Magyar Nemzeti Galéria 1957. október 5-én nyílik meg a volt Kúria épületében a Kossuth téren (jelenleg a Néprajzi Múzeum épülete).
1959. : Kormányhatározattal a múzeum új otthonául a Budavári Palotát jelölik ki.
1975. - A Magyar Nemzeti Galéria átköltözik a Budavári Palota e célra átalakított B-C-D épületébe. Októberben, ideiglenes formában megnyitja kiállításait. Gyűjteménye bővül a Szépművészeti Múzeum Régi Magyar Osztályának anyagával, így lehetővé válik a magyarországi művészet teljes történetének bemutatása a 11. századtól napjainkig.
1979. - Megnyílik a Gótikus táblaképek és faszobrok, valamint a magyarországi Késő reneszánsz és barokk művészet állandó kiállítása.
1982. - A királyi palota egykori tróntermében megnyílik a Késő gótikus szárnyasoltárok állandó kiállítása.
1985. - Megnyílik a Középkori és reneszánsz kőtár.
1989. - A múzeum épületén belül, a C épület földszintjén megnyílik a közönség számára a Habsburg nádori kripta.
2005. - A Magyar Nemzeti Galéria kiállítóterei a Budavári Palota A épületével bővülnek.
Gyűjteményei: Régi Magyar Gyűjtemény (1800 előtti magyarországi műtárgyak)
XIX-XX. századi gyűjtemény (1800-1945)
XX. századi művészet 1945 előtt
Kortárs gyűjtemény (1945-től napjainkig)
Grafikai és Éremgyűjtemény
Munkácsy MihályMunkácsy Mihály (sz.: Lieb Mihály, Munkács, 1844. február 20. – Endenich, Németország, 1900. május 1.) magyar festő.
Munkácsy mélyről küzdötte fel magát, az asztalos legényből híres festő lett, aki hatalmas méretű vásznaival az egész világot meghódította. A kor legnagyobb „szociológusa” is volt egyben, az európai és a magyar társadalom falusi és városi közösségeinek kiváló ismerője. Tanulmányozta és nagy műgonddal lefestette a sorsukba beletalált embereket. Európai, keresztény és magyar polgár volt egyszemélyben és zseniális tehetségű festő, de ahhoz, hogy hatalmas méretű életművét létrehozza, nagy szorgalom, megfeszített szellemi és fizikai munka szükségeltetett. Romantikusan realista festő volt, aki mindig invenciókkal teli munkákat alkotott. Nagy méretű vásznain készíti el kompozícióit gazdag embertípusokkal, eszköztárakkal mintegy előrevetítve a 20. századi karakterszínészekkel, számos statisztával és pazar díszlet anyaggal dolgozó, gazdag kiállítású színes széles vásznú filmek világát.
Fő művei:
XIX-XX. századi gyűjtemény (1800-1945)
XX. századi művészet 1945 előtt
Kortárs gyűjtemény (1945-től napjainkig)
Grafikai és Éremgyűjtemény
Munkácsy MihályMunkácsy Mihály (sz.: Lieb Mihály, Munkács, 1844. február 20. – Endenich, Németország, 1900. május 1.) magyar festő.
Munkácsy mélyről küzdötte fel magát, az asztalos legényből híres festő lett, aki hatalmas méretű vásznaival az egész világot meghódította. A kor legnagyobb „szociológusa” is volt egyben, az európai és a magyar társadalom falusi és városi közösségeinek kiváló ismerője. Tanulmányozta és nagy műgonddal lefestette a sorsukba beletalált embereket. Európai, keresztény és magyar polgár volt egyszemélyben és zseniális tehetségű festő, de ahhoz, hogy hatalmas méretű életművét létrehozza, nagy szorgalom, megfeszített szellemi és fizikai munka szükségeltetett. Romantikusan realista festő volt, aki mindig invenciókkal teli munkákat alkotott. Nagy méretű vásznain készíti el kompozícióit gazdag embertípusokkal, eszköztárakkal mintegy előrevetítve a 20. századi karakterszínészekkel, számos statisztával és pazar díszlet anyaggal dolgozó, gazdag kiállítású színes széles vásznú filmek világát.
Fő művei:
- Ásító inas (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
- Éjjeli csavargók (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
- Rőzsehordó (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
- Zálogház (Metropolitan Museum of Art, New York)
- Honfoglalás (részlet) - (Parlament, Budapest)
- Krisztus-trilógia: Krisztus Pilátus előtt, Golgota, Ecce Homo!
ZICHY Mihály (1827, Zala – 1906, Szentpétervár)
Festő, grafikus, a magyar romantikus festészet jelentős alakja. 1842-től Pesten jogi tanulmányokat folytatott s egyidejűleg Marastoni Jakab festőiskolájának növendéke volt. 1844-ben Bécsbe került, ahol Waldmüller tanítványa volt. Itt készült 1846-ban első jelentős műve, a Mentőcsónak c. festménye, mely a romantika kedvelt témáját mély pszichológiai kifejezőerővel dolgozta fel. 1847-től Waldmüller ajánlására Szentpéterváron a cár egyik rokonának rajztanára lett. Az első magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos arcképének megfestésével (1849) hitet tett a szabadságharc eszméje mellett.
1850-től egy fényképésznél dolgozott retusőrként, miközben számos ceruzarajza, akverell- és olajportréja látott napvilágot. A gatsinai vadászatról a cár megrendelésére 1853-ban készült rajzsorozata megszerezte számára az udvari művész rangot. Az udvari élet eseményeit megörökítő rajzokon kívül azonban a népélet ábrázolására is talált módot utazásai során. 1867-ben a nyomorgó festők támogatására megalapította az ún. Pénteki Társaságot. 1868-ban festette a spanyol inkvizíció borzalmait megelevenítő Autodafé c. festményét. 1871-ben nagy európai utazásra indult, majd 1874-ben Párizsban telepedett le.
Párizsban tevékenyen részt vett a Kölcsönösen Segélyező Magyar Egylet – a Párizsban élő magyar kisiparosok szervezete – munkájában, melynek utóbb elnöke lett. Trefort Ágoston megbízásából megfestette Erzsébet királyné koszorút helyez Deák ravatalára c. képét. Következő nagyobb szabású képe 1875-ben készült: III. Henrik tivornyája. A Párizsi világkiállításra 1879-ben festett A rombolás géniuszának diadala c. festményét merész, antimilitarista mondanivalója miatt a francia hatóság kitiltotta a kiállításról. 1881-ben elhagyta Párizst, s rövid nizzai, bécsi és zalai tartózkodás után visszatért Szentpétervárra.
Ettől kezdve főleg illusztrálással foglalkozott. Ebben a műfajban alkotta legjelentősebb műveit. Madách Imre A ember tragédiájának (1887) és Arany János 24 balladájának illusztrációja (1894-98) fakszimile kiadásban jelent meg. (Ez utóbbinál a balladák szövegét is ő írta le.) Ritka rajzkészséggel és drámai erővel elevenítette meg Lermontov, Gogol, Puskin, Madách, Arany és Petőfi műveit. Alkotásainak mély politikai, filozófiai és erkölcsi mondanivalója biztosított rendkívüli és maradandó hatást.
Főbb művei:
Festő, grafikus, a magyar romantikus festészet jelentős alakja. 1842-től Pesten jogi tanulmányokat folytatott s egyidejűleg Marastoni Jakab festőiskolájának növendéke volt. 1844-ben Bécsbe került, ahol Waldmüller tanítványa volt. Itt készült 1846-ban első jelentős műve, a Mentőcsónak c. festménye, mely a romantika kedvelt témáját mély pszichológiai kifejezőerővel dolgozta fel. 1847-től Waldmüller ajánlására Szentpéterváron a cár egyik rokonának rajztanára lett. Az első magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos arcképének megfestésével (1849) hitet tett a szabadságharc eszméje mellett.
1850-től egy fényképésznél dolgozott retusőrként, miközben számos ceruzarajza, akverell- és olajportréja látott napvilágot. A gatsinai vadászatról a cár megrendelésére 1853-ban készült rajzsorozata megszerezte számára az udvari művész rangot. Az udvari élet eseményeit megörökítő rajzokon kívül azonban a népélet ábrázolására is talált módot utazásai során. 1867-ben a nyomorgó festők támogatására megalapította az ún. Pénteki Társaságot. 1868-ban festette a spanyol inkvizíció borzalmait megelevenítő Autodafé c. festményét. 1871-ben nagy európai utazásra indult, majd 1874-ben Párizsban telepedett le.
Párizsban tevékenyen részt vett a Kölcsönösen Segélyező Magyar Egylet – a Párizsban élő magyar kisiparosok szervezete – munkájában, melynek utóbb elnöke lett. Trefort Ágoston megbízásából megfestette Erzsébet királyné koszorút helyez Deák ravatalára c. képét. Következő nagyobb szabású képe 1875-ben készült: III. Henrik tivornyája. A Párizsi világkiállításra 1879-ben festett A rombolás géniuszának diadala c. festményét merész, antimilitarista mondanivalója miatt a francia hatóság kitiltotta a kiállításról. 1881-ben elhagyta Párizst, s rövid nizzai, bécsi és zalai tartózkodás után visszatért Szentpétervárra.
Ettől kezdve főleg illusztrálással foglalkozott. Ebben a műfajban alkotta legjelentősebb műveit. Madách Imre A ember tragédiájának (1887) és Arany János 24 balladájának illusztrációja (1894-98) fakszimile kiadásban jelent meg. (Ez utóbbinál a balladák szövegét is ő írta le.) Ritka rajzkészséggel és drámai erővel elevenítette meg Lermontov, Gogol, Puskin, Madách, Arany és Petőfi műveit. Alkotásainak mély politikai, filozófiai és erkölcsi mondanivalója biztosított rendkívüli és maradandó hatást.
Főbb művei:
- A démon fegyverei (Magyar Nmezeti Galéria, Budapest)
- Mentőcsónak (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
- Démon (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
Regények:
Dallos Sándor: A nap szerelmese
Munkácsy Mihály regényes életrajzának első kötete a nagy magyar festő fiatalságának éveit, pályakezdésének viszontagságait mutatja be az asztalosinasságtól a művész düsseldorfi tartózkodásáig.
A regény valóság és fantázia elemeinek ötvözete, mégis hitelesen kelti életre a festő emberi és művészi egyéniségét, valamint a kor hangulatát, a XIX. század végi magyar Alföld világát, a polgárosodó főváros forgatagát, a bécsi festőiskolát.
Dallos Sándor könyve egyszerre ismeretterjesztő mű és színes, olvasmányos regény, amely generációkon keresztül megőrizte frissességét és vonzerejét.
„Te mondtad: a szerelem mindig változtat az emberen. És én keresztülmentem a változáson, bár látszatra ugyanaz vagyok. De jobb és tisztább. Más, mint amikor beléptem ide.”
Az Aranyecset
Munkácsy Mihály regényes életrajzának második kötete, melyben Dallos Sándor író a nagy festő párizsi éveit mutatja be; a siker, a beérkezés korszakát, örömeit és a betegsége okozta művészi és emberi hanyatlást.
Dallos a festőt a folytonos ihletettség, lobogás állapotában mutatja be. Regényében Munkácsy sodró egyéniség, aki meghódítja ecsetjével a valóságot, lendületével környezetét, egyéniségével és külsejével az asszonyokat. Megható színekkel ábrázolja a tragikus sorsú Paál Lászlóhoz fűződő mély barátságot, melyben izgalmasan elegyedett a kétféle egyéniség és a kétféle festői felfogás.
Az életrajz első részében ismerte meg a festő Cécile asszonyt, Des Marches báró feleségét aki a szeretője lett. Ám Cécile öntudatosságától (aki bevallottan elsősorban a szexuális örömöket hajtotta személyében) veszélyeztetve érezte a saját akaratát ezért igyekezett inkább kordában tartani kettejük viszonyát.
Visszautazott Párizsba, hogy tovább folytassa művészi munkásságát. Ott udvariassági látogatást tett Goupil műkereskedőnél, aki a képeit forgalmazta, azonban a ház ura helyett annak felesége fogadta. Charlotte már híréből ismerte Munkácsyt, akit pedig az alig húszéves nő bája nyűgözött le és viszonyt kezdtek egymással. De Cécile sem tűnt el. Hogy sűrűbben találkozhassanak estélyeket adott, amikre Munkácsy is hivatalos volt.
Charlotte férje roppant féltékeny természetű volt és gyanakodott Munkácsyra, de a viszonynak végül mégsem ez, hanem a nő halála vetett véget. Egy temetési menet megbokrosodott lova legázolta és az állat patája betörte a szépasszony koponyáját. Mihály Cécile-nél keresett volna enyhülést de ő az urát ápolta, a gazdaságukra is felügyelnie kellett. Előbb Párizsban, majd Barbizonban próbált felejteni, ahol megismerkedett Millet-tel. Itt tudta meg, hogy Cécile férje egyre rosszabbul van, szanatóriumba kellett szállítani. Az asszony utánaküldte a húgát Ethelt, aki fülig szerelmes volt a festőbe és már alig lehetett velel bírni. A "Csitri" volt Zálogház című kép kokott modellje, a Virágszedő lány és a Holnap vihar lesz című kép leányalakja. Kapcsolatuk Cécile kényszerű jóváhagyásával hosszú ideig tartott - közben a báró meghalt. Munkácsy feleségül kérte Ethelt aki képtelen volt határozott feleletet adni.
1874-ben feleségül vette Des Marches báró özvegyét, s az ő hatására eltávolodott régi témáitól és az anyagi sikerek hajszolása felé fordult. Világhírt és nagy vagyont szerez ebben a korszakában néhány megrendelésre készített képével mint a Milton, a Krisztus Pilátus előtt és a Golgotha. Nagy számban fest díszes szalonképeket, amelyek elfordulást jelentenek igazi karakterétől és lehetőségeitől.
A házasságuk nem felhőtlen. Közben ugyanúgy falja a nőket, mint eddig, de mikor kiderül, hogy a háta mögött Cécile is félrelép, dühében csaknem agyonveri a riválisát. Emellett napirenden vannak az anyagiakon való állandó összekülönbözésik. Munkácsy életében felbukkanó nők között nagy szerepet játszott Chaplinné, vagyis Chérie, aki teherbe esett tőle és fiút szült neki. Mihály hivatalosan a fiú keresztapja lett. A festő túlélte egyetlen gyermekét, halála nagy megrázkódtatás volt neki.
Az 1880-as évekből származik két tájképe: a Colpachi park és a Kukoricás. Életművéből kiemelkedik Liszt Ferenc és Haynald arcképe. Utolsó hanyatló műveit mint a Honfoglalás, Ecce Homo, már halálos betegen, ereje végső megfeszítésével festette. Ebből az időből származik a Sztrájk című festménye is, amely a munkásmozgalom első ábrázolása a magyar képőművészetben.
- Zoltán Péter: Ég és föld között Alcím: Regény Zichy Mihály életéről
Zichy Mihályt, a múlt század kiváló magyar festőjét mindig is legendák övezték. Az alig ismert ifjú művész nevét akkor kapja szárnyára a hír, amikor feltűnik az orosz cár udvarában, s bámulatos rajztudásával nagy sikert arat. Hamarosan udvari festőjévé nevezi ki a cár, és mindenhová magával viszi; fontos diplomáciai, katonai megnyilvánulásokon éppúgy részt vesz, mint a cári család szórakozásain: udvari ebédeken, vadászatokon, mulatozásokon. A magyar közvélemény megoszlik: sokan felháborodnak azon, hogy Zichy a szabadságharc legyőzőjét, a cárt és utódait népszerűsíti, mások viszont, a kiegyezés hívei, ünneplik. Még nagyobb lesz azonban a meglepetés, amikor Zichy sokévi odaadó szolgálat után hirtelen otthagyja a cári udvart, és Párizsban terem: műtermet nyit, és megpróbál egy csapásra nevet, sikert és tekintélyt kivívni a művészvilág központjában.
Mi készette a sorsdöntő lépésekre? És mi kergette örökké tovább? Mi volt valójában: renegát vagy magyar hazafi? Milyen egyéniség volt ez a kiváló művész, aki mindig új és új hegyeket ostromolt, akit életében dicsőítettek is, kárhoztattak is, halála után pedig három nép is a saját fiának tekint: a magyar, az orosz és a grúz?
Zoltán Péter regényes életrajza hűségesen követi Zichy Mihály életének eseményeit, és elénk állítja a nagy műveltségű, széles látókörű, haladó gondolkodású, de önmagával örökké elégedetlen, vívódó és végeredményben tragikus sorsú művész alakját.
Dallos Sándor: A nap szerelmese
Munkácsy Mihály regényes életrajzának első kötete a nagy magyar festő fiatalságának éveit, pályakezdésének viszontagságait mutatja be az asztalosinasságtól a művész düsseldorfi tartózkodásáig.
A regény valóság és fantázia elemeinek ötvözete, mégis hitelesen kelti életre a festő emberi és művészi egyéniségét, valamint a kor hangulatát, a XIX. század végi magyar Alföld világát, a polgárosodó főváros forgatagát, a bécsi festőiskolát.
Dallos Sándor könyve egyszerre ismeretterjesztő mű és színes, olvasmányos regény, amely generációkon keresztül megőrizte frissességét és vonzerejét.
„Te mondtad: a szerelem mindig változtat az emberen. És én keresztülmentem a változáson, bár látszatra ugyanaz vagyok. De jobb és tisztább. Más, mint amikor beléptem ide.”
Az Aranyecset
Munkácsy Mihály regényes életrajzának második kötete, melyben Dallos Sándor író a nagy festő párizsi éveit mutatja be; a siker, a beérkezés korszakát, örömeit és a betegsége okozta művészi és emberi hanyatlást.
Dallos a festőt a folytonos ihletettség, lobogás állapotában mutatja be. Regényében Munkácsy sodró egyéniség, aki meghódítja ecsetjével a valóságot, lendületével környezetét, egyéniségével és külsejével az asszonyokat. Megható színekkel ábrázolja a tragikus sorsú Paál Lászlóhoz fűződő mély barátságot, melyben izgalmasan elegyedett a kétféle egyéniség és a kétféle festői felfogás.
Az életrajz első részében ismerte meg a festő Cécile asszonyt, Des Marches báró feleségét aki a szeretője lett. Ám Cécile öntudatosságától (aki bevallottan elsősorban a szexuális örömöket hajtotta személyében) veszélyeztetve érezte a saját akaratát ezért igyekezett inkább kordában tartani kettejük viszonyát.
Visszautazott Párizsba, hogy tovább folytassa művészi munkásságát. Ott udvariassági látogatást tett Goupil műkereskedőnél, aki a képeit forgalmazta, azonban a ház ura helyett annak felesége fogadta. Charlotte már híréből ismerte Munkácsyt, akit pedig az alig húszéves nő bája nyűgözött le és viszonyt kezdtek egymással. De Cécile sem tűnt el. Hogy sűrűbben találkozhassanak estélyeket adott, amikre Munkácsy is hivatalos volt.
Charlotte férje roppant féltékeny természetű volt és gyanakodott Munkácsyra, de a viszonynak végül mégsem ez, hanem a nő halála vetett véget. Egy temetési menet megbokrosodott lova legázolta és az állat patája betörte a szépasszony koponyáját. Mihály Cécile-nél keresett volna enyhülést de ő az urát ápolta, a gazdaságukra is felügyelnie kellett. Előbb Párizsban, majd Barbizonban próbált felejteni, ahol megismerkedett Millet-tel. Itt tudta meg, hogy Cécile férje egyre rosszabbul van, szanatóriumba kellett szállítani. Az asszony utánaküldte a húgát Ethelt, aki fülig szerelmes volt a festőbe és már alig lehetett velel bírni. A "Csitri" volt Zálogház című kép kokott modellje, a Virágszedő lány és a Holnap vihar lesz című kép leányalakja. Kapcsolatuk Cécile kényszerű jóváhagyásával hosszú ideig tartott - közben a báró meghalt. Munkácsy feleségül kérte Ethelt aki képtelen volt határozott feleletet adni.
1874-ben feleségül vette Des Marches báró özvegyét, s az ő hatására eltávolodott régi témáitól és az anyagi sikerek hajszolása felé fordult. Világhírt és nagy vagyont szerez ebben a korszakában néhány megrendelésre készített képével mint a Milton, a Krisztus Pilátus előtt és a Golgotha. Nagy számban fest díszes szalonképeket, amelyek elfordulást jelentenek igazi karakterétől és lehetőségeitől.
A házasságuk nem felhőtlen. Közben ugyanúgy falja a nőket, mint eddig, de mikor kiderül, hogy a háta mögött Cécile is félrelép, dühében csaknem agyonveri a riválisát. Emellett napirenden vannak az anyagiakon való állandó összekülönbözésik. Munkácsy életében felbukkanó nők között nagy szerepet játszott Chaplinné, vagyis Chérie, aki teherbe esett tőle és fiút szült neki. Mihály hivatalosan a fiú keresztapja lett. A festő túlélte egyetlen gyermekét, halála nagy megrázkódtatás volt neki.
Az 1880-as évekből származik két tájképe: a Colpachi park és a Kukoricás. Életművéből kiemelkedik Liszt Ferenc és Haynald arcképe. Utolsó hanyatló műveit mint a Honfoglalás, Ecce Homo, már halálos betegen, ereje végső megfeszítésével festette. Ebből az időből származik a Sztrájk című festménye is, amely a munkásmozgalom első ábrázolása a magyar képőművészetben.
- Zoltán Péter: Ég és föld között Alcím: Regény Zichy Mihály életéről
Zichy Mihályt, a múlt század kiváló magyar festőjét mindig is legendák övezték. Az alig ismert ifjú művész nevét akkor kapja szárnyára a hír, amikor feltűnik az orosz cár udvarában, s bámulatos rajztudásával nagy sikert arat. Hamarosan udvari festőjévé nevezi ki a cár, és mindenhová magával viszi; fontos diplomáciai, katonai megnyilvánulásokon éppúgy részt vesz, mint a cári család szórakozásain: udvari ebédeken, vadászatokon, mulatozásokon. A magyar közvélemény megoszlik: sokan felháborodnak azon, hogy Zichy a szabadságharc legyőzőjét, a cárt és utódait népszerűsíti, mások viszont, a kiegyezés hívei, ünneplik. Még nagyobb lesz azonban a meglepetés, amikor Zichy sokévi odaadó szolgálat után hirtelen otthagyja a cári udvart, és Párizsban terem: műtermet nyit, és megpróbál egy csapásra nevet, sikert és tekintélyt kivívni a művészvilág központjában.
Mi készette a sorsdöntő lépésekre? És mi kergette örökké tovább? Mi volt valójában: renegát vagy magyar hazafi? Milyen egyéniség volt ez a kiváló művész, aki mindig új és új hegyeket ostromolt, akit életében dicsőítettek is, kárhoztattak is, halála után pedig három nép is a saját fiának tekint: a magyar, az orosz és a grúz?
Zoltán Péter regényes életrajza hűségesen követi Zichy Mihály életének eseményeit, és elénk állítja a nagy műveltségű, széles látókörű, haladó gondolkodású, de önmagával örökké elégedetlen, vívódó és végeredményben tragikus sorsú művész alakját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése