Kommunikáció gyakorlat

Önéletrajztípusok:

·        Magyar típusú: bevezetésből, tárgyalásból és befejezésből áll, ömlesztve tartalmazza az információkat.

·        Amerikai típusú: jól átláthatóan, tagoltan tartalmazza karriertörténetünket és tanulmányinkat, érdeklődési körünket.

·        Európai CV: Általában több oldalas kitöltésre váró táblázat, mely a képességekre, készségekre, korábbi munkatapasztalatokra helyezi a hangsúlyt. Ez leggyakrabban pályázatok (nem álláspályázat) mellékleteként, vagy egyes multinacionális cégeknél fordul elő.

Felépítést tekintve 2 formát különböztetünk meg:

• Kronologikus: Az eddig betöltött munkaköröket, illetve elvégzett iskolákat fordított időrendben bemutató forma.
• Funkcionális: nem a betöltött munkakörök, hanem inkább egyes képességeink, elért eredményeink köré szerveződik. A funkcionalitás lényege, hogy az információkat nem időrendben sorolja fel, sőt, még évszámokkal, cégnevekkel sem támasztja alá.
• Kombinált: Lényege, hogy funkcionálisan tartalmazza az információkat, de a munkafeladatok kifejtését követően szerepelnek - mint a kronologikusban - a cégek nevei évszámokkal, beosztással és a munkakörrel. Akkor célszerű ezt a formát választanod, ha a funkcionalitás előnyödre válik, de szeretnéd a munkáltatóidat is kiemelni.

Állásinterjú fontos elemei:

·        „Kész vagyok keményen dolgozni”: Az interjún éreztetni kell elkötelezettségünket, azt, hogy mennyire szeretnénk ezt a munkát, amiért hajlandóak is vagyunk tenni, minél jobban és minél keményebben végezni a munkánkat.

·        Határozottság

·        Fontos, hogy hangsúlyozzuk, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy az adott cég munkamentét meg kell ismernünk, azonban teljes mértékben kész vagyunk folyamatosan és gyorsan tanulni.

·        Hangsúlyoznunk kell, hogy minden esetben kiállunk a csapat mellett, közös célokért küzdünk. (csapatszellem)

·        Semmi esetre se becsméreljük korábbi munkahelyünket.

·        Pozitív tulajdonságaink: határozottság, kreativitás, elhivatottság, felelősségtudat

Tabuk:

• Erőtlen kézfogás (határozatlan személyiségre vall)
• Székmarkolás
• Kéztördelés
• Tenyérbe mászó stílus
• Koszos körmök
• Szájszag egyéb testszagok
• Telefonálás („Elnézést telefonom van..”)

A meggyőzés

            Meggyőzni annyit tesz, mint beláttatni valakivel, hogy valami való igaz. Rábírni valakit arra, hogy valamit tegyen meg, elérni azt, hogy higgyen valamiben. A meggyőzés mind a meggyőző, mind a meggyőzendő fél oldaláról tudatos tevékenység. A meggyőző fél úgy gondolja, hogy céljai veszélyben forognak mások magatartása miatt. A meggyőzendő fél pedig önbecsülése támadásaként értelmezheti a szándékot, hiszen azt az érzést keltjük a meggyőzéssel, hogy esetleg valamit rosszul gondol, és tesz, olyat, ami ellenállást válthat ki.

A meggyőzés minden esetben azt a tevékenységet jelenti, amellyel megkíséreljük legalább egy ember magatartását megváltoztatni. Ez a viselkedésünk tudatos, és általában akkor kerül rá sor, amikor úgy látjuk, hogy legalább egy ember céljait veszély fenyegeti, és e fenyegetés eredete és mértéke indokolttá teszi, hogy erőfeszítést fejtsünk ki a meggyőzés érdekében. (Síklaki 1994.)

            Sok meggyőző kommunikáció nem az attitűdök vagy a viselkedés megváltoztatására, hanem a meglévő meggyőződés erősítésére törekszik.

A meggyőzés folyamata nem egyirányú. Nem csupán a meggyőző féltől a meggyőzendő fél felé haladó hatásról beszélünk. A folyamat során többé- kevésbé a meggyőző fél nézetei és viselkedése is módosul.

A megbízhatóság növelése:

            Ma egy olyan világban élünk, ahol valaki mindig befolyásolni akar bennünket. Arról akarnak meggyőzni, hogy ezt vagy azt az árut vegyük meg, ezt vagy azt az adót nézzük, ennek vagy annak a pártnak higgyünk.

Hogy kinek hiszünk az nagyon sok mindentől függ. Arisztotelész az ókorban úgy vélt,a hogy jóknak inkább hiszünk. Hovland és Weiss szerint a hiteles ember nem feltétlenül jó. Szerintük csak a hozzáértő és megbízható emberek által hagyjuk magunkat befolyásoltatni.

A megbízhatóság növelésére azonban vannak technikák:

1.      ha valaki a saját érdekei ellen érvel,

2.      ha érzékelteti, hogy döntésünkkel nem nyerhet semmit, sőt akár még veszíthet is

3.      ha szakértőnek tekintjük az adott kérdésben

4.      a váratlan eseményekre általában jobban odafigyelünk

5.      nagyobb hitelességet tulajdonítunk azoknak is, akik ellenállnak társaik nyomásának

6.      egy személy megbízhatósága úgy is növelhető, ha a hallgatóság teljesen meg van győződve arról, hogy az illető nem akarja őket befolyásolni

7.      a vonzerő:, a közlő rokonszenvessége meghatározó. Sokszor még a megbízhatóságot és szakértelmet is háttérbe szorítja.(Aronson 1995.)

Meggyőző közlések:

            Az, hogy kire milyen közlés hat meggyőzően eltérő lehet. A közlések egy része az érzelmi befolyásolásra hat, mások logikai érvekkel akarják elérni a véleményváltozást. Hogy kinél melyik éri el a kívánt a hatást az függ az egyén beállítódásától és környezettől is. Az azonban biztos, hogy a két módszer nem zárja ki egymást. Kutatások bizonyítják, hogy a nagy ijedelem általában cselekvésre ösztönzi az embert, de a túl nagy félelem hathat zavaró, elterelő hatással is. Szakérők megállapították, hogy az egyértelmű, életszerű, személyes tapasztalatok általában jobba hatnak, mint a személyes tapasztalatok. Ha a kommunikátor adott helyzetben említést tesz ellenfele álláspontjáról, azt a benyomást kelti, hogy tárgyilagos, tisztességes. Közlésének hatásfoka így nő. Egy beszéd elhangzásakor a hallgatóság jobban emlékszik az utolsó beszédre. A hallottak befogadása azonban nem lesz mélyrehatóbb, mert a korábban hallottak gátlást gyakorolnak a tanulási folyamatra. Ha valaki beszédét azzal kezdi, hogy nem ért egyet velünk valamiben, kellemetlenül helyzetbe hoz bennünket, úgy érezzük, hogy véleményünk helytelen volt. Ennek az érzésnek a csökkentése miatt megváltoztatjuk a véleményünket, vagy módosítjuk cselekvésünket. (Aronson 1995.)

A közlés befogadójának sajátosságai:

A meggyőzés szempontjából nem mindegy a befogadó személye sem. Nem mindegy, hogy milyen a befogadó önértékelése. A meggyőzés célját szolgáló közlés jobban hat arra, akit az az érzés jár át, hogy nem felel meg bizonyos elvárásoknak, mint arra, aki meg van elégedve saját magával. Ha az emberek jóllakottak, pihentek és jókedvűek sokkal könnyebb őket befolyásolni.

Brehm megállapította, hogy ha úgy érezzük, hogy szabadságunk veszélyben van, mindent megteszünk annak érdekében, hogy szabadságunkat helyreállítsuk. Ez az un. reaktancia elmélet. 

Gerbner a televízió valóságábrázoló hatásával foglalkozott. Elmélete a későbbi fejezetekben részletes kifejtésre kerül, ám annyit elöljáróban érdemes itt megjegyezni, hogy a szakember azt vallotta, hogy a tv valóságábrázolása pontatlan. Azokat, akik sokat ülnek a tv előtt erősebben befolyásolják a látottak, véleményüket nagy mértékben a televízióban ábrázolt valósághoz igazítják. (Aronson 1995.)

Interjúszituációk:

Jó zsaru, rossz zsaru – stresszinterjú

Bizonyos pozíciókban előfordulhat, hogy egy úgynevezett stresszinterjúnak vetik alá a jelentkezőt. A módszerről a szakma eltérő véleménnyel van, lényege, hogy kellemetlen, provokatív kérdéseket kapunk, így tesztelve reakciónkat különleges, feszült helyzetekben. Az ilyen interjún általában többen kérdeznek, egyikük jellemzően durván, míg egy másik interjúztató inkább megértőbben.

Sajnos azonban a stresszinterjú fogalmát nem mindenhol értelmezik jól, és a végén elfelejtik feloldani a helyzetet, vagy túlságosan is durva irányba mennek el. Ha „Ugyan miből gondolja, hogy maga képes lenne itt bármi értelmeset csinálni”, vagy „Az eddigi munkája gyakorlatilag semmit sem ér, hogy mert ide jelentkezni” jellegű kérdéseket tesznek fel, egészen nyugodtan álljunk fel és köszönjük meg a lehetőséget, jelezve, hogy ilyen hangulatú cégnél egyáltalán nem kívánunk dolgozni – emelt fővel távozhatunk. (Persze, ha azonnal kell a pénz, más a helyzet….).

Ha végigcsináljuk a stresszinterjút, végig őrizzük meg a nyugalmunkat, hiszen pont azt nézik, mennyire hamar veszítjük el a türelmünket. Semmiképpen ne veszítsük el önbizalmunkat, provokatív kérdésre akár másik, finoman provokatív kérdéssel is felelhetünk.

Kérdéscsoportok ismerete:

Szakmai alkalmasság:

1.      Beszéljen a mostani munkájáról/a szakmai tapasztalatairól!
2. Mit tart kiemelkedőnek eddigi szakmai életútjában?
3. Mit tart nagy sikernek az életében? Mi volt a legutóbbi sikerélménye?
4. Mit tart nagy kudarcnak az életében? Mi volt a legutóbbi kudarcélménye?
5. Melyek a legfőbb erősségei?
6. Melyek a legfőbb gyengeségei?
7. Miért válasszuk éppen önt? Miért gondolja, hogy ön a legalkalmasabb személy erre a munkára?
8. Volt olyan szituáció, amikor többet bíztak önre, mint amennyit teljesíteni tudott?

Személyi alkalmasság:

1. Mi a véleménye jelenlegi (korábbi) munkahelyéről (főnökéről, kollégáiról stb.)?
   2. Ha felhívnánk a legutóbbi munkáltatóját, mit mondana önről?
   3. Tudna olyanokat említeni, akikkel nem tudott kijönni?
   4. Milyen vitás kérdések vannak ön és a főnöke között? Milyen főnököt szeretne magának és miért?
   5. Mikor tudna munkába állni?
   6. Dolgozott-e már csapatban? Hogy tetszett?
   7. Mit tesz, ha felbosszantják? Hogyan kezeli a stresszes szituációkat?

Motiváció:

1. Mit tud a cégünkről? Miért szeretne nálunk dolgozni?
   2. Mi motiválta önt, hogy megpályázza ezt az állást? Miért akarja otthagyni a jelenlegi munkahelyét?
   3. Mennyi ideig szeretne nálunk dolgozni?
   4. Miért akar ehhez a kis céghez jönni? (ha előtte egy nagyvállalatnál volt)
   5. Miért akar ehhez a nagyvállalathoz jönni? (ha előtte egy kis cégnél volt)
   6. Mit szeret leginkább a szakmai munkájában?
   7. Mit szeret legkevésbé a szakmai munkájában?
   8. Mit szeretne elérni öt év múlva? Mit szeretne elérni rövid, illetve hosszú távon?

Konfliktuskezelési technikák  Thomas Kielman szeirnt:

1. Alkalmazkodás
2. Elkerülés
3. Kompromisszum
4. Problémamegoldás
5. Versengés

Alkalmazkodás

• Az egyén lemond saját szándékairól, hogy a másik akarata érvényesülhessen
• Bizonyos mértékű önfeláldozás, jótékonyság, vagy kényszerű engedelmesség
• Együttműködő, de nem önérvényesítő
• Másik szempontjainak elfogadása
• Hasznos: amikor belátjuk tévedésünket, amikor a versengés folytatása ártana helyzetünknek, amikor számunkra fontosabb dolgok érdekében ezzel hitelt nyerünk a másiktól
  
  
  Elkerülés
• Az egyén nem követi közvetlenül sem saját, sem a másik szándékát
• Diplomatikus kitérés
• A probléma elhalasztása egy kedvezőbb későbbi időpontra
• Visszahúzódás egy fenyegető helyzetből
• Óvatosság
• A probléma kerülgetése, nem megbeszélése
• Saját érdekek, szempontok nincsenek megfogalmazva és kimondva
  
  
  Kompromisszum
• A cél valamilyen kivitelező és kölcsönösen elfogadható megoldás megtalálása, amely részlegesen mindkét fél szándékait teljesíti
• "Félúton való találkozás"
• Kölcsönös engedmények egy áthidaló megoldás érdekében
• Megegyezésre törekvés a problémára koncentrálás helyett
• Valamit valamiért
• A felek közötti j ó viszony fenntartására való törekvés
  
  
  Problémamegoldás
• Tartalmazza azt a törekvést, hogy a másikkal együtt találjunk egy olyan megoldást, ami megfelel mindkettőnk szándékainak
• Nézetkülönbség mélyebb feltárása
• A probléma megoldására és feltételek kidolgozására való törekvés egy kreatív megoldás érdekében
• Elegendő időt szentelnek a felek a probléma megvitatására és egy megoldás megtalálására
• Közmegegyezés
• A probléma alkalmat ad a tanulásra mindkét fél számára
  
  
  Versengés
• Az egyén saját szándékait érvényesíti a másik rovására
• Hatalom-orientált eljárás: a személy bármilyen befolyásolási módot latba vet, ami megfelelőnek tűnik, hogy nyerő helyzetbe jusson
• Meggyőző képesség kihasználása
• Saját igazunkért való kiállás, saját álláspontunk védelme
• Győzelemre való törekvés

Hofstede négydimenziós modellje:

Hofstede a nemzeti kultúrákat és azon belül a szervezeti kultúrákat vizsgálta, a nemzeti kultúrák problémakörei mentén alakította ki modelljének négy dimenzióját. Ezek a problémakörök a társadalmi egyenlőtlenségeket, a tekintélyhez való viszonyulást, az egyén társadalommal való kapcsolatát, valamint az egyén maszkulin és feminim vonásokhoz való viszonyulását foglalják magukba. Ebből következően a négy dimenzió a következő: kis és nagy hatalmi távolság, az individualizmus és kollektivizmus, a maszkulinitás és feminitás, valamint a gyenge és erős bizonytalanságkerülés.

A kínai kultúra hofstede-i dimenziók szerinti elemzése:

·        A kínai kultúra kifejezetten hagyománytisztelőnek számít.

·        Kína a kollektivista kultúrák közé tartozik, ahol a hatalmi távolság meglehetősen magas, míg a bizonytalanságkerülés dimenziója közepes értékeket mutat.

·        Kínában alapvetően a maszkulin értékek számítanak elfogadottnak.

Tárgyalási stílusok:

Kínai stílus:

• Általában hosszú távra terveznek
• Kiemelik a kölcsönös érdekeket
• Kerülik a nyílt konfrontációt
• Gyakran szélsőséges álláspont, de lassan engedmények tétele
• Delegációban tárgyalnak – nagy csoport 10-40 fő
• Sok szakértő – tárgyalás elhúzódása
• Tárgyalásvezető, aki először szólal meg
• Fő hangsúly a kapcsolatokon van
• Érzelmi kapcsolatok, barátság, türelem, bizalom, szerződésen kívüli tevékenységek
• Nem akarják uralni a vitát, de harc a kedvező árért és részletes műszaki leírásért
• Fontosak a külsőségek, rangok tisztelete, családi háttér, neveltetés, cég alapján
• Tabu: politika

Japán stílus:

• A tárgyalási folyamat célja: egy igazságos, helyes és tisztességes üzlet: hosszú távú kapcsolat
• A rang a kapcsolatok és az együttműködés fontos eleme
• Tárgyalócsapat összeállítása: rang (nem, kor, beosztás) és tudás alapján
• Japán tárgyaló elismert tulajdonságai: elkötelezettség, kitartás, a tisztelet elnyerésének képessége, szavahihetőség, hallgatási képesség, pragmatizmus, széles látókör
• Kölcsönös bizalom és tisztelet
• Külön utakon járnak, a sorok között olvasnak
• Nehezen mondanak nemet („ez nehéz”), de az „igen” sem egyértelmű
• Tapintat, udvariasság fontosabb, mint az őszinteség
• Csoport fontosabb az egyénnél. Csoportban szeretnek dolgozni. Csoportosan hozzák a döntést.
• A delegációban a vezető a csapat közepén helyezkedik el. (DE nem az asztalfőn!)
• Nyitó pozíció: függ attól, hogy mennyire ismernek minket.
• Nem szeretnek alkudozni
• Korrekt, helyes, ésszerű ajánlat. Az ár meghatározása reális. Gyakran nem hajlandóak módosítani a feletteseikkel szemben érzett felelősségtudat miatt.
• Fontos viselkedési szabályok:

○ Közvetítők igénybevétele az első találkozás alkalmával

○ Szertartásos üdvözlés és búcsúzás (meghajlás, kézfogás vagy mindkettő japánok között, külföldiekkel kézfogás)

○ Tárgyalás kezdetén névjegycsere

○ Konzervatív ruházat

○ Címek és kizárólag a vezetéknevek használata

• Tartózkodóak, uralkodnak magukon
• Egységes egészként forduljunk a közönséghez

Az arab kultúra hofstede-i dimenziók szerinti elemzése:

• A hatalmi távolság és bizonytalanságkerülés elég magas. Az olyan országokban, ahol ez a kombináció figyelhető meg, gyakran alakul ki diktatúra, amelyben a vezetőnek abszolút hatalma van.
• A társadalmon belüli mobilitás nagyon alacsony, gyakori a valós, vagy rejtett kasztrendszer kialakulása.
• Az élet minden területét átszövik a szabályok, törvények, amik alapvetően meghatározzák az egyén viselkedését.
• Az arab országokra jellemző a maszkulinitás.
• Az individualizmus a jellemző.

A közel-keleti tárgyalási stílus:

• Az időt nem tartják olyan fontosnak, mint mi. (elkéshetnek)
• Megbeszélt találkozók sem jelentenek szigorú kötelezettséget.
• Vendégszeretet uralkodó ereje (ajándékok, amiket illik viszonozni)
• Fontos a bizalom, ezt ki kell érdemelni.
• Hosszadalmasabb tárgyalás. (fő hangsúly a tárgyalás korai szakaszán van. A légkörteremtés hosszan elhúzódik.)
• Nyílt társasági beszélgetés, kereskedelmi témákat futólag érintenek (kölcsönös tisztelet)
• A legegyszerűbb üzletnél is alkudoznak.
• Gesztikuláció
• Személyes tér sokkal kisebb
• Nemek megkülönböztetése

Kongruens viselkedés:

A kongruencia lényege az, hogy a direkt kommunikációt a nem verbális kommunikáció és a metakommunikáció maximális mértékben alátámasztja, illetve a direkt kommunikáció és a metakommunikáció között nincs ellentmondás.

Ez teszi a közlést hitelessé, meggyőzővé.

A felnőtt ember magatartása általában alapvető szerepeiben a leginkább kongruens, valamint a legintimebb kapcsolataiban, például a házastársi kapcsolatában. A formális szerepekben, például a foglalkozási szerepekben a személyiség és a szerep között kisebb-nagyobb távolság van, amely a viselkedést szükségképpen inkongruenssé teszi.

A kongruencia kifejezés tulajdonképpen csak egy belső pszichikus állapotnak a viselkedéssel való egybevágására utal. A kongruensen viselkedő személyiség megvalósítja a hamleti felszólítást: "Légy hű önmagadhoz! ...

Személyiségtípusok

·        szangvinikus (extrovertált, optimista, beszédes)

·        melankólikus (introvertált, gondolkodó, pesszimista)

·        kolerikus (extrovertált, fegyelmezett, motivált, optimista)

·        flegmatikus (megfigyelő, pesszimista, passzívan szociális)

Verbális kommunikáció

A nyelv és a nyelvi jelek (írás és beszéd) használatát értjük alatta. Fontos elkülöníteni a nyelv és a beszéd fogalmát: Nyelv a társadalom által létrehozott olyan szabályrendszer, amelyet az egyén a beszéd megalkotásakor használ. A beszéd viszont egy minden egyénre külön jellemző jelenség összefoglaló neve, amely alatt a szóbeliséget és az írást kell érteni.

A verbális kommunikáció összetevői:

-         légzés

-         beszédhang képzés és kiejtés

-         hangsúlyozás

-         hanglejtés (hangfekvés – egyénfüggő, létezik mély- közepes és magas hangfekvés, hangköz – egy melankólikus személy kisebb, egy kolerikus nagyobb hangközökkel beszél és hangmenet – nyelvenként eltérő – olasz dallamosság, magyarban ereszkedő, emelkedő és lebegő dallam)

-          beszédszünet (belégzési, hezitációs – őőőőő – és hatásszünet)

-         beszédtempó (függ a nyelvtől, a beszédhelyzettől, a témától és a beszélő érzelmi állapotáról és egyéniségétől)

-         hangerő (függ a helyszíntől, az egyéntől, a témától)

Nonverbális kommunikáció

l      A nem verbális kommunikáció a teljes kommunikációs folyamatban

l      Hogyan támogatja a nem verbális viselkedés a verbális viselkedést?

¡     ismétlés: ha azt mondom valakinek, hogy az újságárust északi irányba keresse és arra is mutatok, akkor ezt ismétlésnek tekintjük

¡     ellentmondás: amikor a szülő ingerülten rárivall a gyerekére „Hát persze, hogy szeretlek!”

¡     helyettesítés: „De ki vagyok borulva!” „Isteni napon volt!”

¡     kiegészítés: az egyik személynek a másik felé irányuló szándékait és attitűdjeit tükrözzék

¡     hangsúlyozás: az apa leszidja a fiát, mert későn jött haza éjszaka, ennek úgy is hangsúlyt ad, hogy megragadja a vállát a fiúnak és összeráncolja közben a homlokát

¡     viszonyítás és szabályozás: a fejbólintás, a szemmozgás, helyzetváltoztatás jelzi, hogy a másik személy beszéljen tovább vagy hagyja abba

l    A nonverbális kommunikáció funkciói:

¡  A közlő személyéről szólnak vagy annak a kommunikációs szituációról kialakított állapotát tükrözik:

o       Informálnak a személy érzelmi állapotáról (öröm, bánat, szomorúság)

o       Személyes tulajdonságokról (önbizalom, szerénység)

o       A közlésben résztvevők egymáshoz való viszonyáról ()szeretet. elutasítás

o       A társadalmi pozíciókról (nem, élet, rang)

Kétirányú kommunikációról abban az esetben beszélhetünk, ha a kommunikációs folyamatban résztvevő feladó és címzett időről időre szerepet cserél. A kétirányú kommunikáció sokkal pontosabb, mint az egyirányú. Bizonyosabbak lehetünk abban, hogy a közlést begfelelően értelmezték. A résztvevők sokkal biztosabbak önmagukban és reálisabban értékelik saját eredményeiket. Ebben az esetben beszélünk visszacsatolásról, tehát az információ befogadójának van módja visszakérdezni, elmondhatja saját véleményét értékelését. A visszacsatolás segít tisztázni, pontosítani az üzenet tartalmát.